2010. június 29., kedd
nézd ezt a lányt. távolról szánalmasnak tűnhet. minden buliban más pasival látod, de ha közelebb merészkedsz hozzá, látod rajta azt a fájdalmat, amit az élet okozott neki. a legtöbb dologért magát hibáztatta, és ezt tette őt tönkre. belülről teljesen meghalt. nem mer már senkihez kötődni. pedig soha nem volt nagy elvárása, csak egy dolgot kért, hogy szívből szeressék.
2010. június 20., vasárnap
újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld. / tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van. / tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél.(8)
[hs7-tudom, hogy szeretsz titokban]
2010. június 18., péntek
spongyabob: patrick, ha szeretnél valamilyen díjat nyerni, akkor tégy érte valamit!
patrick: hmmm.. legyőzöm az óriás majomembert, és megmentem a kilencedik dimenziót!
spongyabob: én is segítek! de nehéz lesz, keressünk kisebb feladatot!
patrick: legyőzöm a kismajomembert és megmentem a nyolcadik dimenziót!
spongyabob: kisebbet!
patrick: orvos!
spongyabob: kisebbet!
patrick: tűzoltó!
spongyabob: a legkisebbet ami csak az eszedbe jut!
patrick: állás a rozsdás rákollóban!
spongyabob: úgy van!
patrick: hmmm.. legyőzöm az óriás majomembert, és megmentem a kilencedik dimenziót!
spongyabob: én is segítek! de nehéz lesz, keressünk kisebb feladatot!
patrick: legyőzöm a kismajomembert és megmentem a nyolcadik dimenziót!
spongyabob: kisebbet!
patrick: orvos!
spongyabob: kisebbet!
patrick: tűzoltó!
spongyabob: a legkisebbet ami csak az eszedbe jut!
patrick: állás a rozsdás rákollóban!
spongyabob: úgy van!
voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? és volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott? de lassan közeledik a hajnal.. lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. ő még biztos alszik.. neki van kiről álmodnia.. :[
mit mondjak még, hogy higgy nekem? nem álmodsz, halott sem vagy. itt vagyok, és szeretlek. mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.
2010. június 16., szerda
én-én vagyok. se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős. nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert te te vagy. örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. téged is. mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. engem kevesen értenek. de aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)