2010. augusztus 23., hétfő
a legjobb barát az, akivel együtt nevettél és sírtál. a legjobb barát az, aki szereti és elfogadja az összes fura ügyed. a legjobb barátod az, akinek a pólója foltos a szempillafestékedtől, a sok sírás miatt. a legjobb barátod az, aki csak rád néz, és egy egész párbeszéd lezajlódik köztetek anélkül, hogy egyszer is kinyitnátok a szátokat. a legjobb barát az, aki a legrosszabb állapotodban is látott és azt mondta: te vagy a legjobb. a legjobb barátod az, aki harcolt érted és megvédett akkor is, mikor tudta hogy, nincs igazad. a legjobb barátod az, aki őszintén mondhatja azt, hogy szeret. a legjobb barátod az, aki seggberúgott és ráébresztett, mikor valami nagy hülyeséget akartál tenni. a legjobb barátod az, aki ismer kívül-belül. a legjobb barátod az, akinek sosem kell kérdeznie, mert már tudja a válaszokat. a legjobb barátod az, aki veszekszik veled, hiányol és a sok hülyeség után is kibékül veled. aki melletted áll a nehéz időkben is és mindig elnézi, ha egy ribancként viselkedsz. aki nem várja el, hogy bocsánatot kérj tőle. a legjobb barát az, aki köntörfalaz csak azért, hogy ne kerülj nagy bajba. az, akinek mindig szüksége lenne rád és hiányolni fog, mikor egyedül van és te nem lehetsz ott, de tudja, hogy ott lennél, ha tehetnéd♥
ők soha nem fordulnak ellened és mindig kiállnak melletted. elég ha csak a szemedbe néznek és tudnak mindent. nem hagynak magadra amikor nagyon egyedül érzed magad és a legfontosabb: ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok..
2010. augusztus 22., vasárnap
valakinek mindig fáj. vagy te törsz össze, vagy összetörsz valaki mást. egy olyan embert, aki jobbat érdemel. tudod, hogy mit érez, hisz te is voltál ilyen helyzetben. szemét dögnek érzed magad, egy senkinek. tehetetlen vagy, a bűntudat szétfeszíti a testedet. könnyek záporoznak arcodról, de később elapadnak. gyűlölöd magad. gyűlölöd, hogy mostantól együtt kell élned ezzel. elgondolkodsz azon, vajon ő is így tépelődött-e, mielőtt összetört téged. te akkor válaszokat akartál, de nem kaptál. most válaszokat akarsz adni, de nem tudsz. valakinek mindig fáj. talán mindenkinek.
2010. augusztus 21., szombat
az igazi férfi játszik. nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. vadászik. csak úgy mellesleg megérint. mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. az igazi férfi nem siet. tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. nem elveszi, odaadjuk. nem eltűrjük, hanem befogadjuk. az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.
2010. augusztus 20., péntek
valahogy mindig az kell, aki eldobhat. akivel bizonytalan lehet minden. az életem. a fájdalmam. aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. így szenvedek. a biztos valahogy elutasít magától. biztossága nem érdekel. mert elfojtana. megváltoztatna. és még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. mert a biztos is lehet majd bizonytalan. és azt nem tudom kiszámítani. bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. néha képtelenség megmagyarázni engem. van, hogy nem tudok hinni. mint most. és létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. szeret. csak nem tudja még. akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! eldobhat. meg is fogja tenni. ne hidd, hogy biztossá válik! ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
2010. augusztus 8., vasárnap
hazudtál magadnak. hazudtál nekem. hazudtam magamnak. hazudtam neked. hazudtunk magunknak, és hazudtunk egymásnak. hazudtuk, hogy gyűlöljük egymást. hogy nem érdekeljük egymást, egyáltalán. közbe egy pillantásért, érintésért megvesztünk volna, amit egymásnak adhatunk. de nem adhattunk. nem engedték a többiek. kezdem feladni belül, édes. kezdesz meghalni kedves. mikor jövünk már rá, hogy egymás nélkül élni nem lehet? hogy becsaptuk egymást, magunkat, a szívünket, az utóbbit sokáig viszont, átverni nem lehet!
2010. augusztus 6., péntek
eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. de tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. de messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. fáj, hogy így kell vége lennie. mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. de te nem hagyod. nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)