nem értelek... és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok. épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved...

eddig nem tudtam mi akarok lenni ha felnövök, de most már tudom... az ÖVÉ! ♥

a legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad...

nem tudom, mi vagy! lehetőség vagy probléma...

talán. van-e erősebb kábítószer ennél a szónál?

Édesálom
lajkoljatok facebookon - ez az en oldalam :)) ♥ csookszi