de tudd, hogy kellesz, igen, hiányzol. és hidd el, hogy tanultam minden egyes vitánkból..

- mikor smacizunk már?
- reggel is szeretni fogsz?
- örökkön örökké, édes.. ♥

[távkapcs ♥]

fogalmad sincs, hogy milyen. ez az az érzés, mikor fáj lélegezni...

a lányok bonyolultak. a hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető. :)

emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd ne szeressek. emlékszem, hogy féltem szeretni téged mielőtt megismertelek. hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket.. ♥

de ha rákérdezne, én még mindig szó nélkül igent mondanék..

rózsaszín felhők is csak azért vannak, mert felrobbant a vattacukor gyár. :)

 

és mi az élet, ha nem az álom keresése? az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek!

miközben álltam és figyeltem, elkomorodtam. tudtam, hogy időben kaptam el ezt a pillanatot.. hogy nem fog megismétlődni. hogy el kell raktároznom magamban, és nem szabad elfelejtenem.

bárhová mész és bármire lesz szükséged, tudod, én ott leszek neked mindig. ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod.. én ott leszek. ♥

tudod.. utállak. utállak, mert elfelejtettél. és tudod.. sohasem fogok megbocsátani. nem bocsátom meg, hogy hiányoztál.

és a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom.. itt hagyott, és én itt fogom várni..

kedves matematika! nőjj fel végre, és oldd meg a saját problémáidat egyedül! ;)

tisztán emlékszem minden apró pillanatra, minden emlékre, mozdulatára, mosolyára. naponta felidézem újra és újra. mert engem már csak ez éltet. ez ad erőt, hogy a hiányát elviseljem.

de mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt, azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek. és, ha csak rövid időre is, de a tiéd volt, még ha nem is egészen, de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom..

ő is akar, szüksége van rám, nem akar elveszíteni - ezt mondta.. mégis mi lett a vége? itt állok egyedül, teljesen összetörve. az egyetlen kérdés, melyre nem találom a választ, az az, hogy miért..?

ahogy ott álltunk, és a tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni.

az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. de nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból - hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami. :)

kifújta a levegőt, és felnevetett. azzal a nevetéssel, ahogy az emberek nevetnek, amikor valami egyáltalán nem vicces, de azt kívánják, bárcsak az volna.

 minden vihart átvészel egy ölelés. :)

-nyolc betű. mondd ki, és a tiéd vagyok.

- sz.. sz..

-köszönöm. ennyit akartam hallani..

nem is ismerlek. nem tudok rólad semmit. csak annyit, ami elég ahhoz, hogy szeresselek. vagy gyűlöljelek. hogy bízzak benned. vagy féljek tőled. néha ajándékokkal halmozol el. máskor mindent, amim van, elveszel. belém marsz, hogy aztán megsimogass. úgy érzem, szeretsz. máskor, hogy nem tudsz szeretni. sötét vagy és világos. mélybe viszel, és közben szárnyakat adsz. terhet raksz rám, és könnyűvé teszel. megfagyok, és elégek tőled. naponta elveszítelek, és naponta rád találok. olyan vagy nekem, mint a világ, ami nélkül nem lehet élni, és ami nélkül nem lehet meghalni.

a szív is páros szerv, csak a párja egy másik embernél van. ♥

a legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség. mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek, hanem barátodnak mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad.. és ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj. ez az életben a legnagyobb csalódás.

nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben, és közben tudni, hogy igen, most már minden rendben. ♥

lehet hogy nem fog verseket írni hozzád, lehet, hogy nem fog minden egyes pillanatban rád gondolni, de neked adta lényének egy részét - azt a részt, amiről ő is tudja, hogy összetörheted.