nem sok mindenben értettek egyet. tulajdonképpen semmiben. állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. de a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást. [szerelmünk lapjai]

gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül.. valahol a mellkasnál.. talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. mit lehet ilyenkor tenni? egy idézet jut erről eszembe: 'nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..' de mi van akkor, ha nem akarom? ha nem akarok holnap is így ébredni.. hogy belehaltam.. egy kicsit. mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.

most már nagyon bújnék, valamit súgnék, neked. van ami meg van benned, ami el nem enged, csak veled. a szívem itt maradna, mintha mást akarna, taszítasz. nekem a régi kell, tudod a régi te, régen más volt.. (8) [sp-más volt]

- barbie babát szeretnék venni.

- milyet parancsol? van görkoris barbie 19,99 dollárért, strandra menő barbie 19,99-ért, fodrász barbie 19.99-ért, és van elvált barbie 260-ért.

- ez miért ilyen drága?
- azért, mert az elvált barbiehoz jár ken háza, ken kocsija, ken hajója és ken bútorai! :D

megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. szereztem örök barátokat. szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és
felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. sokszor éreztem, meghalok a vágytól, és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. de túléltem! és még most is élek! az életet nem csak túlélem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. élj! a harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon. :)))

- hazudtam. mégsem.. szállok ki a kapcsolatunkból. nem. annyira nem, hogy az már megalázó mert.. itt állok. könyörgök.

- Meredith nem lehetne..
- hallgass! ha kimondod a nevem ordítok, tudod.
- igen..
- oké.. a helyzet ez. a döntésed: egyszerű. ő.. vagy én. tudom, hogy ő tényleg nagyszerű, de Derek.. Szeretlek. afféle.. nagyon nagyon erős.. tettetem, hogy szeretem a zenédet, hagyom, hogy megedd az utolsó szelet tortát, egy nagy rádiót tartok a fejem fölé az ablakod alatt, annyira szeretlek, hogy már gyűlöllek.. módon. válassz engem! maradj velem! szeress engem!

te és én nem vagyunk egyformák. más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. szeretném, ha ezt tudnád. nincs bennem keserűség a történtek miatt. ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. lábujjhegyre álltam. lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet.

ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted..

még mindig mosolyog rám. még mindig beszélünk. még mindig szeretem. tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. amikor rámosolygok egy világ dől össze bennem, mer nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében, csak a gondolatai halvány fényében.

- és ha én is kivétel vagyok?
- nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. nincs kivétel.

dugjuk be valami újba az ujjunk, kakaót igyunk és csókolózzunk,
félig háttal a világnak, poénból egyszer megkoronázlak.
királynő leszel te én meg sokba kerülő autó és magazinokba
riportot adunk hogy Angliába lakunk a Buckingham palotába.
elutazunk ketten Angliába.. :)

tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. addig még hatalma van fölötted. amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. de eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. ha telefonál, felelsz, ahogy illik. ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. és mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod.. nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. mi történt? nem érted. már nem akarsz bosszút, nem.. s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.

ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.

hazudnom kellett. és te olyan könnyen hittél nekem. *-*
[new moon]

néhány ok, hogy miért is jó az ölelés: azért mert:
~jól esik, ~pozitív energiával tölt fel,
~elűzi a magányt, ~segít legyőzni a félelmet,
~utat nyit az érzéseknek, ~fokozza az önbizalmat,
~önzetlenségre nevel, ~lassítja az öregedést,
~segít az étvágy fékezésében, ~és egyszerűen szeretjük.

nekem a Balaton a Riviéra, napozni ott szeretek a homokon. nekem csak jó estét a buona sera, nem töröm más szavakon a kobakom. :)

valamikor én is álmodoztam egy palotáról.. azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. aztán beköltözünk egy nyolcszobás házba, amely szívünk minden vágyát kielégíti.. talán azért, mert ott él a királyfink. :)

naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog..