a hét idézete.

köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. és tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. soha nem leszel számomra "Csupán Csak Egy Ember". mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékzeni fogok rád mindig, ígérem neked.

2010. július 28., szerda

gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül.. valahol a mellkasnál.. talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. mit lehet ilyenkor tenni? egy idézet jut erről eszembe: 'nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..' de mi van akkor, ha nem akarom? ha nem akarok holnap is így ébredni.. hogy belehaltam.. egy kicsit. mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.