a hét idézete.

köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. és tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. soha nem leszel számomra "Csupán Csak Egy Ember". mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékzeni fogok rád mindig, ígérem neked.

2010. december 31., péntek

boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

 
hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

2010. december 27., hétfő

ültem a földön.. csak ültem. nem tudom hány percig, vagy óráig.. csak ültem. arra gondoltam, milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, mikor puszit adtál, hogy böktél meg, amikor viccelődtünk.. csak magunkat láttam. együtt.. lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress, könyörögni! akartalak. ott. akkor, mindig és most! akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. akarom! mert kellesz. mert szeretlek... szeretlek!

2010. december 26., vasárnap

várni. ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. a nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik..

2010. december 23., csütörtök

megcsókoltam. ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém bizony ez lenne..
hidd el sajnálom, hogy nem lehetek veled, hogy nem állhatok melletted és nem foghatom kezed, hogy nem segíthetek mikor nem leled a helyed, és, hogy máshol vagyok most is, mikor kinyitod a szemed.
az út most ketté ágazik, sok minden változik. 
hát ég veled! nehéz lesz nélküled.

2010. december 11., szombat

és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem
már nem kellesz, de veled tudatom: hempereghetsz bárkivel aranyom, a csókom bélyegként ott van a nyakadon. ;)

2010. december 7., kedd

 
nincs szükségem olyan barátra, aki változik, amikor én változok, bólint, amikor én bólintok. az árnyékom ezt sokkal jobban csinálja..!