a hét idézete.

köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. és tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. soha nem leszel számomra "Csupán Csak Egy Ember". mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékzeni fogok rád mindig, ígérem neked.

2010. december 27., hétfő

ültem a földön.. csak ültem. nem tudom hány percig, vagy óráig.. csak ültem. arra gondoltam, milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam, mikor puszit adtál, hogy böktél meg, amikor viccelődtünk.. csak magunkat láttam. együtt.. lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress, könyörögni! akartalak. ott. akkor, mindig és most! akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. akarom! mert kellesz. mert szeretlek... szeretlek!